SZENT ISTVÁN FELAJÁNLJA AZ ORSZÁGOT ÉS A KORONÁT

SZŰZ MÁRIÁNAK

                 A címben megadott történés mindig foglalkoztatta a szellemileg gondolkodókat. Az idők folyamán megjelent sok írás, tanulmány mellé mi most szellemi tanítást teszünk le az olvasó asztalára. Mediális írásban érkezett 1999 Szent István ünnepén. Aktualitása 1100 éve is élő valóság. Közreadásával tisztelgünk államalapító Szent Királyunk, a Millennium, de mindenek előtt országunk Patrónája előtt.

                "A mai alkalommal nem a népünk, (Igenis népünk!  - Mert nem válunk idegenné egyetlen régebbi életünk színteréhez sem!) illetve első királya lenne a témánk, hanem kissé pillantsunk bele abba a csodálatos misztériumba, hogy mit jelentett István király ország-felajánlása a Szűzanya vezetése, gondjai alá?

                Szellemi értelemben ez nem akkor történt meg valójában, hanem sokkal előbb, de földi értelemben véve és végrehajtva, valóban ő volt az indító.  Úgy mondható, hogy anyagban, az anyagi és szellemi országot egy anyagban élő a Szellemi Hatalom gondoskodására bízta! Bár imákban, gondolatokban Ő is, elődei is, számtalanszor bízta a népét, népe érdekeit Isten kegyelmére, de ez a választás - és a fizikai síkon is kifejezve az óhaját - már kissé másabb volt! Nem több, de másabb!

                Elmondom a magam jelenlegi tudása szerint nagy vonalakban, hogy mi ez a más? Ami mellesleg mindmáig érvényes! Hiszen egy "tettleg" megvalósult szellemi eredmény, egy erő-módosulás nem helyezhető hatályán kívül, mert csak fejlődnie, változnia lehet és tud, megsemmisülni nem!

                A ti népetek Szent Koronájának óriási jentősége, szerepe volt és van! De most egy másik oldalt szeretnék közölni. A tömérdek mennyiségű jelkép magyarázatának mindegyike külön-külön és egybefogottan is akkora értéket képvisel, amennyi mozgást, tevékenységet, eredményt létre tud hozni! Nincsen az a jelkép, nincsen az a különleges kifejezőkészségű ábrázolás, ami egymagában véve érték lenne, ha nem tud cselekedni! Nem a jelkép, hanem azokban, akik azt elfogad­ják! Minél több jelkép-magyarázat van abban a tárgyban, annál inkább kimarad belőle a lényeg: az, amit jelent az egész együttesen! Ki-ki belekapaszkodik, hogy ez, vagy az, itt és ott mit jelent, és feledésbe merül a lényege! Mindenféle jelkép belemagyarázható és sok közülük igaz is, de értelme csak akkor van, ha embereket, embercsoportokat úgy tud megmozgatni és olyan változást bennük végrehajtani, olyan viselkedésre, tettekre felkészíteni, amilyen jó és a jelképnek megfelelő lenne. Ha csak gyönyörködik a jelképekben, akkor még nem történik semmi!

                Az tudnivaló, hogy a történetileg igazolható királyság és a Korona kialakulása nem esik egybe, nem egykorúak, nem egyszerre keletkeztek.

A Korona a király és királyság, egy összefogott és immár változásra megérett nép kifejezőjének lett szánva, nem egyházi vezetők és nem leszálló angyalok, hanem a feladata áldásával! Itt és azon túl egy népnek kellett gyökeret vernie és átalakulni a következő időszakokban, és ez még mindig tart, nagyon is! Annak a koronának, amelyet ma Szent Koronának ismertek, a lényege: egy egész népnek az idegyökerezése, a feladata évszázadokra!

                A szentség fogalmát és tiszteletét sokféleképpen lehet kifejezni. A Szent Koronának a feladata szent, amit az egész, őt tisztelő néppel együtt végez. Pedig csak egy tárgy, de amit a szentsége sugároz ki ennek a népnek a szétszórtságában is, és ami érvényes mindmáig, az benne a lényeg! Így kell ezt felfogni! Egy olyan kifejezést használok, amely lehetséges, hogy közöttetek még soha nem fordult elő: a folyamatok szentségét!

                Az első király, (pedig nem ide való volt eredetileg) aki népét itt egyszer s mindenkorra legyökereztette, és érvényes életre indította, a Szent Koronát felnyújtja és felajánlja az Égiek felé! Itt most ne vallási szimbólumra gondoljatok, ha­nem hogy egy égi feladatot fogott fel az első király, és környezetéből igen sokan! Erről nem esett szó még! Igenis: a nagyon jelentékeny és fontos hadvezérek, a gazdasági területeket kezükben tartott urak, a király jobb kezei és segítői - mert nem mindenki volt velük együtt - felfogták annak a jelentőségét, hogy ennek a népnek itt kell egy magasabbrendű feladatot ellátnia. Ezt azzal a jelképrendszerrel fejezték ki, hogy a koronát, a királyságot, amely az egész népet jelképezte, szolgálattevőül és végrehajtóul a király felajánlja a legmagasabb célra. Jelkép ez is, nagyon komoly jelkép! Annyit ér, amennyi végre lesz hajtva belőle!

                Az, akit Boldogasszonynak, Szűzanyának, Máriának, Istenanyának és sok más névvel is illetnek népek és korok, Ő egy Szellemi Hatalmaság. Nem "isten", nem "istennő", szellemi hatalom! Fő jellegzetessége nem eltérő, nem eltérítő más Szellemi Hatalmaktól, hanem ellenkezőleg: egyéniségének "színei" szerint a hatóerői a befogadó típushoz tartoznak. Talán így fejezhetem ki működése vonásainak összegezését. Ez a befogadhatóság egyúttal Szellemi Hatalom is, mert párban a másik, az ellentétes " típusjeggyel", ez nem kifelé hat, hanem befelé alakít!

                Ezért a Boldogasszony - de gyönyörű, a népünk nyelve szerinti megkülönböztető kifejezés ez! - ebből a szempontból hasonló népünk jellegzetes, egyéni, belső vonásaihoz, melyben bizonyos fokig képviselve van a feladata is. Bővebben ezt nem fejtem ki, mert történt már rövid tájékoztatás erről a témáról. Ezt a "hasonló a hasonlóhoz" illeszkedhetőséget tudta az a szellem, aki testében hajdan István király volt, és hogy népe számára a fejlődése tovább már a befogadáson múlik.

                Itt most a misztériumokról beszélek, mely nem az idegen eszmék, szellemiség, idegen emberek, kultúrák befogadása, asszimilálása, nem azok világának a saját szellemi jellegzetességeivel átdolgozott kincseit adja vissza, hanem mást jelent. Az oda-visszahatások közösségre, kapcsolatokra utalnak természetszerűen, de a befogadójelleg másra is ráillik, mégpedig arra, ami az egyénre éppen úgy vonatkozik, mint a közösségre, népre, hogy az egyénileg neki megfelelő úton haladva kifejlődjön, kiteljesedhessék. Amikor egy nép betöltötte azt a feladatát, amit ott és akkor neki el kellett végeznie, amire rendeltetett, akkor eltűnik, a szellemisége felszívódik a teljesítményébe, vagy átalakul másokéba. Lehet, hogy fizikai, vérvonalbeli, nyelvi utódai lesznek ott még, a lényege azonban már másutt van. De ehhez el kell jusson fejlődés-feladatának végpontjáig. Kihalt népekről, kultúrákról tudtok, e "kihalásokat" sajnálni azonban soha nem kell, mert az eredményük, amit elértek a fejlődésük folyamán, az a kifejlettségében rejtve másutt tovább él, ott, ahol arra szükség van, és éppen arra van szükség!

                Visszatérünk Boldogasszonyhoz! Az a szellemi erő, az a hatalom és feladat, ami rendelkezésére áll "Máriának", biztosíték arra, hogy a Hozzá kicsit is hasonló jellegű népnek, szellemcsoportnak akkor segítsen az Ő erőivel, amikor az időszerű és szükséges. Lehet, hogy ez sokszor egybeesik azzal is, amit kérnek Tőle. Ez nem mindig történik így, mert a Felsőbb Vezetés mindent jobban lát előre, és a szerint rendelkezik.

                Ez az a gondoskodás, ami alá felajánlotta István az Ő akkori népét, országát. Mert ez ma már nem olyan, mint ami akkor volt. Az ország is és a nép is változott azóta, de a feladata nem, az változatlan! Arra a Boldogasszonynak éppen úgy gondja van ma is, mint mindig is volt. Csapásokon, országégéseken, veszteségeken át az, hogy még mindig itt van a nép is, a feladata is, ez valóban az Ő hathatós közreműködése mellett történik - Isten akaratából!

                Tehát ma, Istvánra emlékezve, emlékezzünk meg arról is, ti a Földön, és mi, a testvéreitek itt, körülöttetek, hogy Boldogasszony védőhatalma mindig jelen van! Ha nem is látszik a földi események viharaiban, de van!  Élő segítség ez, de mert szellemi ez a vezetés és nem anyagi, így hát sokan semmisnek veszik. Pedig ha tudnák!......De ti ezentúl tudjátok!

                Szeretettel elbúcsúzom, ennyi volt a feladatom, amely megnyilvánulásra kellett, hogy kerüljön.

                Isten áldjon benneteket, gyermekeim! Isten áldjon népem!"

 Közreadja: Kotányi Ottó