AZ UNIVERZUM TÖRVÉNYEI
2004.12.20. 08:05
AZ UNIVERZUM TÖRVÉNYEI
1. Tudjuk, hogy minden létezõ dolog aktuálisan véges, de potenciálisan végtelen (lefelé is, atomi szinten és felfelé is a csillagok, galaxisok stb. szintjén is).
2. Tehát a fennálló törvények, amelyek az univerzumot létezésben tartják, szintén véges sok darabból állnak, de folyamatosan bõvül(het)nek, a rendszerrel együtt, amelyet leírnak.
3. A 2. alapján nem szükségszerû az, hogy a korábbi törvények állandóak legyenek. Akár dinamikusan változhatnak is.
4. A fentiek (1-2-3) alapján következik az, hogy a teljes lehetõségek tere végtelen és két osztályra oszlik.: a. A megnyilvánultra. b. A megnyilvánulatlanra. Az a.-ra igaz, hogy minden pillanatban véges, de potenciálisan végtelen, azaz bõvül(het). A b.-re igaz, hogy aktuálisan végtelen (azaz valóban végtelen). Továbbá az a. a b.-bõl (a b. rovására) gyarapodik. Ez b. számára nem katasztrófális, mivel marad ott még épp elég (végtelen soknyi). Az a.-ban minden további elem két osztályra osztható a törvények alapján.: Bizonyos dolgok igazak (léteznek), bizonyos dolgok hamisak (nem léteznek). Pl.: Igaz az, hogy a föld vonz minket, de nem igaz az, hogy én vagyok a pápa (még szerencse). A fentiek alapján érdemes lenne egy harmadik osztályt is bevezetni az a. osztályban, amivel a b. osztályra hivatkozhatunk. Ez a nyelvünkben érdekes mód már megvan, s így bizonyítja a két dolgot, a.-t és b.-t.: 1. Azt mondom, hogy: "valaki". Ekkor az elsõ osztályba tartozó dolgot mondtam. Mivel a "valaki" létezik, a nyelvi definícióra alapozva. 2. Azt mondom, hogy: "senki". Ekkor a második osztályba tartozó dolgot mondtam. Mivel a "senki" nem létezik, szintén a nyelvi definícióra alapozva. 3. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy: "senki se"? Ez egy teljesen köznapi kijelentés és mindenki használja is. Ilyenkor valójában azt mondom, hogy: - Nem "valaki" (tehát nem elsõ osztály). - Nem "senki" (tehát akkor nem is második osztály). De akkor melyik osztályról van itt szó? Egyáltalán van értelme a kifejezésnek? Miért van ilyen a nyelvünkben? Nem lehet az, hogy ezzel utalnak a HARMADIK osztályra - a megnyilvánulatlanra?
5. A harmadik osztály létezése súlyos következménnyel jár.: Az általunk tapasztalt világ (az a. osztály) nem teljes. Vannak olyan dolgok, amelyek se nem igazak, se nem hamisak benne. Magyarul: se nem létezõek, se nem nemlétezõek.
6. Akkor viszont minden pillanatban a világ minden eseménye megjósolható, ha úgy tetszik matematikai formulákkal leírható, mert lehet rá találni olyan konzisztens logikát, amely pontosan leírja az egészet (A teljesség nem konzisztens, tehát paradox, megjósolhatatlan). Sõt nem csak a most, de a múlt és jövõ minden pillanata is leírható. Tehát a világ ezek szerint elvileg determinisztikus lenne. A problémát a 3. osztályú létezés okozza. Már ez a kifejezés is paradox: létezik a 3. osztály, ami olyan dolgokat tartalmaz, amelyek nem is létezõek és nem is nemlétezõek. A 3. osztályból felvett új létezõk, illetve nemlétezõk a jövõt biztosan módosítják, de elképzelhetõ, hogy a múltra is befolyással vannak. Ha már a meglévõ törvények is dinamikusan változhatnak, akkor abszolút múltról és jövõrõl nem lehet beszélni, csak a jelenbõl aktuálisan látszó múltról és jövõrõl. A dinamikus szabályok létezését az alábbi két dolog is indokolja.: - A 3. osztályból állandóan jönnek új dolgok a megnyilvánult világba (Ami még nem volt, annak lennie kell). Így új törvények is megjelennek. - Az idõ észlelése. Véleményünk szerint a 3. osztály nem tudna beleszólni a megnyilvánult világ mûködésébe, ha nem lenne benne idõ. A 3. osztályból az új dolgok és törvények tehát az idõn keresztül (idõben) jönnek át a megnyilvánultba. Mindez visszafelé is igaz kell legyen. A szabadság teljes, mivel nincs ami korlátozná, tehát bizonyos dolgok a nem létezõ párjukkal együtt el is távozhatnak a 3. osztályba. Az egész mûködése (a 3.osztály átáramlása a megnyilvánultba) szerintünk az idõ gyökerénél van és az is szabályozza azt.
7. Ha a 3. osztály létezik, akkor nem a KÉT értékû logikát kellene használni, hanem a HÁROM értékût, ahol a harmadik értékkel a megnyilvánulatlanra hivatkozunk. (Hasonlóan a számok matematikai osztályozásához: pozitív, negatív számok és a nulla.) Áramkörileg sem megoldhatatlan a probléma: Pozitív, negatív feszültség és a szakadás vagy magas impedancia állapota vagy a nem vezetés. (Egyébként az áramköröknél valóban használjuk ez utóbbi dolgot, de nem teljesen használjuk ki a lehetõségeit. Pl.: A kapu áramkörök nagy részénél eleve három állapotú kimenetek vannak: Logikai 0 (negatív vagy igen alacsony pozitív feszültség), Logikai 1 (pozitív feszültség) és a magas impedancia (ami a szakadással egyenértékû).
Készült: 1995.08.
|